Kanalasgém

Kanalasgém
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon fokozottan védett; Természetvédelmi érték: 500 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Íbiszfélék (Threskiornithidae);
Alcsalád:	Kanalasgémformák (Plataleinae); Bonaparte, 1838
Nem:	Platalea; Linnaeus, 1758
Faj:	P. leucorodia;
Tudományos név
	Platalea leucorodia; Linnaeus, 1758
Elterjedés
	európai költőterületei
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kanalasgém témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kanalasgém témájú médiaállományokat és Kanalasgém témájú kategóriát.

A kanalasgém (Platalea leucorodia) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül az íbiszfélék (Threskiornithidae) családjába és a kanalasgémformák (Plataleinae) alcsaládjába tartozó faj.

A Platalea madárnem típusfaja.

Nevét csőre kanálszerűen kiszélesedő végéről kapta. Neve szerint gém, de nem az ő rokonuk, hanem az íbiszfélékhez tartozik.

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 2008-ban „Az év madarává” választotta.

Előfordulása[szerkesztés]

Dél-Európa, Közép-Ázsia egészen Japánig, Észak-Afrikában is költ. Parti tavaknál és mocsaraknál él, de a tengerpartok árapály-zónájába is gyakran eljár táplálkozni, főleg Nyugat-Európában; a Közép-Európában fészkelő madarak leginkább tengerparton telelnek.

Alfajai[szerkesztés]

Platalea leucorodia leucorodia – ez az alfaj él az elterjedési terület java részén, és ez fordul elő Európában is
Platalea leucorodia archeri – Vörös-tenger és Szomália
Platalea leucorodia balsaci – Banc d'Arguin sziget, Mauritánia
Platalea leucorodia major – ez az ázsiai alfaj, ez él az elterjedési terület ázsiai részén; de egyes szerzők ezeket a kanalasgémeket is a törzsalakhoz sorolják. A 'major' alfaj taxonómiai helyzetének tisztázásához genetikai vizsgálatokra van szükség.

Megjelenése[szerkesztés]

Magassága 80–90 centiméter, szárnyfesztávolsága 115–130 centiméter. Világossárga begye kivételével tiszta fehér, szeme kárminpiros, csőre fekete, hegye sárga, lába fekete, szemgyűrűje sárgászöld, torka zöldessárga. Fejükön tollüstököt hordanak. A tojó valamivel kisebb termetű a hímnél, a fiatal madár a tollüstök hiányában és sárga felsőmellében különbözik az öregebb madártól.

Életmódja[szerkesztés]

A kanalasgém több gázlómadárhoz hasonlóan, csak olyan sekély vizekben tud táplálkozni, ahol a lába eléri az aljzatot. Táplálkozásakor csőrét nyitva tartja, fejével jobbra-balra kaszál. Amennyiben érzékeny csőréhez valami hozzáér, azonnal összezárja, és zsákmányát lenyeli. Tápláléka piócákból, puhatestűekből, halakból és kétéltűekből tevődik össze. Tavasszal - ha a vízviszonyok lehetővé teszik - még elsősorban a szikes vizeken táplálkoznak, de azok nyár eleji kiszáradásával átszokik a halastavakra, ahol pont ettől az időszaktól kezdődik el a nyári, majd az őszi lehalászás a hazai viszonyok mellett. Vonuló faj. Vonulása során elsősorban a tengerparti lagúnákban, sólepárlókon táplálkozik, a Szaharától délre pedig a nagyobb folyók öntésterületein fordul elő a Száhil övben.

Szaporodása[szerkesztés]

Síkvidéki mocsarak, fűzbokros árterek, nádasok, tavak mellett fészkel. Telepesen, nádasokra, fákra, bokrokra rakja nádból és gallyakból álló fészkét. Gyakran más gémfajok társaságában költenek, de leggyakoribb társfészkelő faja napjainkban a kis kárókatona. 3-4 durva szemcsés, fénytelen és fehér alapon sok vörös felhővel és folttal rajzolt tojásán 21 napig kotlik, fiókái fészeklakók. Tojásaik lerakása között 1-2 nap telik el, de a kotlás már rögtön az első tojás megjelenésével elkezdődik. Ebből adódóan a fiókák között jelentős méretbeli különbségek lehetnek. Mindkét szülő részt vesz a kotlásban és a fiókák nevelésében. A fiókák 4-5 hetes korukban már a fészek környékén mászkálnak, de a gémtelepről csak 7-8 hetes korukban repülnek ki.

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Márciustól októberig tartózkodik Magyarországon, rendszeresen fészkel.

Magyarországon 1100-1300 páros fészkelő-állománya van a fajnak, mely európai viszonylatban az egyik legnagyobb populáció. Mind az európai, mind a hazai állomány folyamatos növekedést mutatott az elmúlt években. Ennek ellenére a populációk sérülékenyek, mert táplálkozásukat csak nagyon speciális vízmélység mellett tudják végezni. Száraz években a populáció egy része nem is kezd fészkelésbe.

Források[szerkesztés]

Az MME Monitoring Központjának adatlapja
Brehm: Az állatok világa
A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 25.)
Csodálatos állatvilág, (Wildlife Fact-File). Budapest: Mester Kiadó (2000). ISBN 963-86092-0-6

További információk[szerkesztés]

Képek az interneten a fajról

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap