Isten áldd meg a magyart

Fra Wikipedia, den frie encyklopædi
Gå til: navigation, søg
Himnusz
dansk: Hymne
Himnusz.jpg
Original nodeblad lavet af Ferenc Erkel.

Nationalhymne i Ungarn Ungarn
Også kendt som Isten, áldd meg a Magyart
dansk: Gud velsigne ungarerne
A magyar nép zivataros századaiból
dansk: Fra det ungarske folks stormfulde århundreder
Forfatter Ferenc Kölcsey, 1823
Komponist Ferenc Erkel
Fra 1844
Lydfil

"Isten, áldd meg a magyart" (dansk: "Gud velsigne ungarerne") er Ungarns officielle nationalsang. Den blev skrevet i 1823 af den kendte, nationale ungarske digter Ferenc Kölcsey (17901838). Sangens nuværende officielle musikalske form blev komponeret af den romantiske komponist Ferenc Erkel i 1844, selvom andre mindre kendte versioner findes. Sangen blev taget i brug som nationalsang i 1844 og bliver i daglig tale omtalt som "Himnusz".

Første strofe synges ved officielle ceremonier. Teksten starter med med ordene Isten, áldd meg a magyart (Lyd lyt +  ?), ”Gud velsigne ungarerne”, hvoraf titlen på nationalsangen kommer. Digtet bar undertitlen "A magyar nép zivataros századaiból" ("Fra det ungarske folks stormfulde århundreder");

Den ungarske nationalsang skiller sig ud fra andre nationalsange, da teksten er en direkte bøn til Gud om at værne folket mod farer og er uden den nationalistiske selvophøjelse som ofte ses i sange af denne genre.

Sangen "Szózat", som begynder med Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar (dansk: "Mod hjemlandet vær trofast og standhaftig, o ungarer") har en mindst lige så høj status som den officielle Himnusz og fungerer som en uofficiel nationalsang.

Titlen[redigér | redigér wikikode]

Titlen i den oprindelige manuskript er "Hymnus" - et latinsk ord, der betyder "hymne" eller "salme". Den fonetiske transskription "Himnusz" erstattede den oprindelige latinske stavemåde for tid, og efterhånden som digtet vandt accept som de facto nationalsang i Ungarn, har ordet "himnusz" også fået betydningen "nationalsang". Det er kun i specialiserede sammenhænge, at ordet anvendes i sin oprindelige betydning af "hymne" eller "salme".

Tekster[redigér | redigér wikikode]

Ungarsk tekst

Dansk oversættelse

Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Gud, velsigne ungareren
med glæde og god høst,
strække mod ham dine beskyttende arme
hvis han kæmper med fjender;
længe har skæbnen slidt han,
bring en tid for lette,
han har lidt for alle sine synder,
for fortiden og feamtiden!
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.
Forfedrene våre brakte du opp
Over dei hellige toppene i Karpatane,
Gjennom deg ble et vakkert hjem vunnet
For Bendeguz sine sønner-
Og hvorenn strømmer elvene
Tisza, Donau,
helten Árpáds etterkommere
vil slå rot og blomstre
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.
For oss på Kuns-slettene
modnet du hveten,
i Tokaj-drueåkrene
dryppet du nektar.
Flagget vårt plantet du ofte
på jorden for de ville tyrkerne,
og over Mátyás' grimmme hær stønnet
den stolte borgen Wien.
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.
Akk, men for våre synder
samlet sinnet seg i brystet ditt,
og du slo ned med dine lyn
fra tordnende skyer,
nå piler fra dei plyndrende mongolene
du tordnet over oss,
dinest tyrkerne sin trelldom
tok vi på skuldrene våre.
Hányszor zengett ajkain
Ozman vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!
How often came from the mouths
Of Osman's barbarian nation
Over the corpses of our defeated army
A victory song!
How often did your own son agress
My homeland, upon your breast,
And you became because of your own sons
Your own sons' funeral urn!
Bújt az üldözött, s felé
Kard nyúlt barlangjában,
Szerte nézett s nem lelé
Honját e hazában,
Bércre hág és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger fölette.
The fugitive hid, and towards him
The sword reached into his cave
Looking everywhere he could not find
His home in his homeland
Climbs the mountain, descends the valley
Sadness and despair his companions
Sea of blood beneath his feet
Ocean of flame above.
Vár állott, most kőhalom,
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virul
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvák hő szeméből!
Castle stood, now a heap of stones
Happiness and joy fluttered,
Groans of death, weeping
Now sound in their place.
And Ah! Freedom does not bloom
From the blood of the dead,
Torturous slavery's tears fall
From the cold eyes of the orphans!
Szánd meg Isten a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának.
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
Redeem, O Lord, the Hungarians
Who are tossed by waves of danger
Extend toward it your guarding arm
On the sea of its misery
Long torn by ill fate
Bring upon it a time of relief
They who have suffered for all sins
Of the past and of the future!